7.rész

Violetta Castillo

Szerencsére az apám bocsánatot kért azért, amiért olyan goromba volt Leónnal. Furcsa, de nagyon sokat gondolok rá, pedig alig ismerem őt. Azt persze tudom, hogy jól néz ki és nagyon szép hangja van, de ennyi. Reménykedtem benne, hogy még látni fogom őt. Szerencsére ez a nap hamarabb eljött, mint gondoltam volna. Ugyanis bejött egy rendelés, méghozzá Leóntól. Nem haboztam megkérni Roberto-t, had vihessem ki én a megrendelést. Szerencsére belement, én pedig egyenesen a parkba száguldottam vele. 

- Éhen halok, hol van már a kaja? - hallottam mag Maxi hangját. Ő Naty barátja és egyben az együttes dobosa is. Kicsit megigazítottam a hajam és a ruhámat, majd odasétáltam hozzájuk.

- Sziasztok srácok, már meg is hoztam a szendvicseket! - köszöntem nekik, ők pedig egy halvány mosollyal válaszoltak.

- Nahát, a kis Violetta, gyors mint mindig! - dicsért meg Broduey, majd elvette tőlem a szendvicseket. Igazán kedvesek voltak, én viszont csak Leónt figyeltem. Valószínűleg észrevette, mert megvillantotta a mosolyát.

- Nincs kedved meghallgatni az új dalunkat? Most készült el és szükségünk van a véleményre.

- Persze, szívesen meghallgatom! - elmosolyodtam, mire ők belekezdtek a dalba. Nagyon jól szóltak együtt, én pedig élveztem a dalt. A címe Cuando Me Voy és egy ütős kis szerelmes dal. Nagyon élveztem, de sajnos eszembe jutott, hogy vissza kell mennem.

- Srácok, nagyon szuper volt a dal, de nekem most mennem kell, különben ki fognak rúgni!

- Violetta, várj még egy kicsit! - a srácok kettesben hagytak minket.

- León, tényleg sietnem kell!

- Mi lenne, ha holnap elmennék piknikezni? Van kedved?

- Te most randira hívsz engem?

- Tulajdonképpen igen!

- Rendben, elmegyek veled. De most már tényleg mennem kell! - elmosolyodtam, majd visszamentem dolgozni. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy León és én randizni fogunk.

Francesca Gavilan

Borzasztó érzés volt végighallgatni Diego és Angie beszélgetését. Úgy éreztem, mintha valami keménnyel fejbe vágtak volna. Nem bírtam tovább és mikor ők ketten abba hagyták a beszélgetést, sírva kiszaladtam a kávézóból. Nem tudom hogy is hihettem azt, hogy Diego-t akár egy kicsit is érdekelném. Fájt a tudat, hogy neki inkább Angie tetszik, mint én pedig ő abszolút nem illik hozzá. Igyekeztem nem erre gondolni, de sajnos hiába. Időközben hazaértem és igyekeztem rendbe tenni magamat, hogy a bátyám ne láthassa, milyen ramaty állapotban vagyok. 

- Húgi, már meg is jöttél? Te meg miért sírsz? - kérdezte aggodalmas ábrázattal, mire megráztam a fejemet.

- Nem szeretnék erről beszélni! Talán majd később elmondom!

- Ragaszkodom hozzá, hogy elmond! Megbántott valaki? Ha igen csak szólj és majd én elintézem.

- Ne aggódj, nem történt semmi rossz, csak elég érzékeny vagyok mostanában! Jó testvér vagy! - elmosolyodtam és bementem a szobámba. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, hogy valahogy elfelejthessem ezt az egészet. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom elfogadni a helyzetet és pozitívan szemlélni a dolgokat. Elvégre nem dőlhet össze a világ csak azért, mert valaki visszautasított. Addig gondolkodtam, míg elnyomott az álom. 

Mikor felébredtem, a bátyám ott ült az ágyam szélénél.

- Húgi, egy srác van itt és épp téged keres!

- Egy srác? - ez nagyon különös volt. Marco nem lehetett, elvégre őt Fede ismeri. Kikeltem az ágyból és az előszobába mentem. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem bosszúsan, mikor megláttam Diegot. Ő volt az utolsó, akit most látni akartam.

- Beszélnünk kell, méghozzá valami nagyon fontos dologról! - határozott volt, én pedig semmit sem értettem. A bátyám kettesben hagyott minket.

- Szerintem semmi szükség arra, hogy beszéljünk. Levágtam, hogy neked Angie tetszik szóval inkább vele kellene most lenned, nem pedig velem!

- Angie? Mégis honnan szedted ezt?

- Van két fülem, amivel hallottam a nagy vallomásotokat! Ha azért jöttél, hogy ezt megmagyarázd, akkor köszi, de nincs rá szükségem! - el akartam menni, de megragadta a karomat és közelebb húzott magához.

- Még nem fejeztem be, szóval leszel szíves meghallgatni. Igaz, tényleg tetszik Angie ezt nem tagadom. De vele sosem jöhetne össze a dolog, mert teljesen másképp gondolkodik mint én, plusz a nővérem lehetne!

- Nahát úgy látom gondolkodsz!

- Egyébként is, van valaki akit még nála is jobban akarok!

- Tényleg, na és ki az?

- Mintha nem tudnád! - sunyin elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt. Ennél nagyobb meglepetés még nem ért engem. Az egyik pillanatban még bevallja Angie.nek, hogy tetszik neki, a következőben pedig velem csókolózik? Mégis mi folyik itt? Nem volt időm logikusan gondolkodni, egyszerűen vágytam a csókjára. Annyi biztos volt, hogy meg kell majd magyaráznia, de az ráért, előtte ki akartam élvezni a pillanatot.

6.rész

Francesca Gavilan

Az egész este olyan csodálatos volt. Sikerült jobban megismernem Diego-t és a családját is. Olyan közvetlenek voltak velem, hogy úgy éreztem én is a családjuk része vagyok. Ettől csak még inkább reménykedtem abban, hogy Diego és én egy pár lehetünk. Hiszen ki ne akarna egy ilyen csodálatos pasival járni, mint ő? Addig beszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy lassan beesteledett. Bármennyire is szerettem volna maradni, sajnos mennem kellett haza.

- Köszönöm a vacsorát és örülök, hogy itt lehettem, de most már haza kell mennem, mert a bátyám már biztos nagyon aggódik miattam!

- Ugyan már, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat! Remélem legközelebb már a fiam barátnőjeként üdvözölhetlek újra! - nézett sokat mondónak Nicolas Diego-ra, aki inkább felajánlotta, hogy hazakísér. Nos, nem mondhatom, hogy nem örültem Nicolas azon kijelentésének, miszerint díjazná ha Diego és én egy pár lennénk. Már csak Diego-nak kellene valahogy belém szeretnie és minden tökéletes lenne. Út közben viszont Diego egy szót sem szólt hozzám és ez nagyon bántott.

- Az fáj amit apukád mondott? - kérdeztem, mire hirtelen megállt.

- Nézd, remélem nem értetted félre! Tudod, én nem akarlak téged megbántani, mert tényleg egy fantasztikus lány vagy, de én... - mielőtt bármit is mondhatott volna, sikeresen belé fojtottam a szót.

- Diego, szeretlek! Vagyis, mióta csak megismertelek, csak te jársz a fejemben, érted? Tudom, hogy ez őrültség, de ez van!

- Sajnálom, de az a helyzet, hogy én valaki mást szeretek! - azzal fogta magát és ott hagyott. Nagyon bántott, hogy át se gondolta amit mondtam neki és rögtön lerázott. Pedig én őszinte voltam hozzá. Csalódottan bújtam ágyba azzal a tudattal, hogy sokkal távolabb kerültem a célomtól, mint az reméltem.

Másnap szomorúan mentem be dolgozni. Képtelen voltam a munkámra koncentrálni, egyre csak Diego visszautasítása járt a fejemben. A többiek persze észrevették a dolgot és faggatni kezdtek.

- Fran, miért vagy ilyen lehangolt? - kérdezte Camilla, mire belekezdtem a mesébe és töviről hegyire elmondtam neki mindent.

- Azt mondtam, hogy szeretem, de mintha nem is érdekelte volna, érted? Annyira csalódott vagyok! - erre Camilla csak bosszúsan megrázta a fejét. Sejtettem, hogy ő nem fog nekem igazat adni.

- Fran, figyelj rám egy kicsit! Nem lehet senkinek sem három nap után szerelmet vallani, mert azzal csak elijeszted! Okosabb lett volna, ha ezt magadban tartod!

- De nem ment Camilla, érts már meg egy kicsit!

- És az meg van, hogy te még mindig Marco barátnője vagy? 

- Hiszen mondtam már neked, hogy szakítani fogok vele, szóval nem értem, mi ezzel a probléma? - Végszóra az emlegetett majom is megjelent és egy turmixot kért. Camilla kiszolgálta, én pedig igyekeztem kerülni a tekintetét. Közben Angie is megérkezett és mikor Diego meglátta őt, az arckifejezése megváltozott. Nagyon furcsák voltak nekem ezek ketten. Cami meg én elmentünk a raktárba gyümölcsökért, én azonban fél füllel az ajtóra tapadtam. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi van Angie és Diego között. Életem legrosszabb döntése volt ez.

- Diego, tegnap egész este csak azon gondolkodtam, amit mondtál nekem!

- Hogy tetszel nekem? Hisz megmondtad, hogy semmi esélyem, mert neked már van barátod!

- Hazudtam! Csak azért mondtam, mert megijedtem. Az igazság az, hogy te is nagyon tetszel nekem! - borzasztó érzés volt ezt hallani. Angie miért nem említette ezt nekem, mikor Diego-ról áradoztam? Nem tudtam mit tehettem volna, csak álltam ott tehetetlenül, miközben a szívem millió darabban hevert.