12.rész

 Violetta

Szomorúan, vörösre dagadt szemekkel sétáltam a hideg szélben, ami felszárította a könnyeimet. Szörnyű, hogy az apám ennyire nem képes engem megérteni és még mindig úgy bánik velem, mint egy óvodással. Pedig én nem akarok semmi mást, csak Leónnal lenni, olyan nagy kérés ez. Már egy jó ideje sétáltam, mikor megláttam a szerelmemet. León rögtön odasietett hozzám és szorosan a karjába zárt.

- Mi a baj drágám? Tudod, hogy mennyire utálom mikor sírni látlak! - Aggódva pillantott rám, én pedig igyekeztem erőt venni magamon. Nem akartam, hogy aggódjon.

- Csak az apám. Nem értem miért akar elválasztani tőled León. Hisz mi semmi rosszat nem csinálunk, ugye?

- Hát persze, hogy nem szerelmem. Ne aggódj, előbb vagy utóbb az apád is rájön, hogy nem helyes amit tesz. Addig is tegyünk úgy ahogyan azt ő mondta és meglátod, minden rendben lesz. - Bíztam benne, hogy úgy lesz ahogy León mondta és az apám tényleg megenyhül egy nap.

Angie

Épp az asztalokat takarítottam, mikor megérkezett Francesca fülig érő mosollyal az arcán. Ezek szerint jól sikerülhetett a randija Diegoval. Én még mindig tartottam tőle, hogy Fran rájön a dologra, vagy ami még rosszabb Diego esetleg beleszeret és akkor összetöri a szívemet. Tudom, hogy önzőnek tűnök, de nem akarom, hogy vége legyen közöttünk a dolgoknak. Miután Fran mindannyiunkat még engem is megölelt, körbeültük és a lányok a randiról faggatták őt.

- Na mesélj barátnőm, milyen volt az a híres első randi? - kérdezte kíváncsian Camila.

- Jó volt. Diego igazi úriember volt és beszélgettünk is. - hallatszott a hangján, hogy nem igazán szeretne erről beszélni. Akkor ezek szerint a randi mégsem úgy sült el, ahogyan azt mi mindannyian elképzeltük? Remélem Diego nem bántotta őt meg, különben kitekerem a nyakát. Nekiláttunk a munkának és minden rendben is ment, míg meg nem érkezett Diego. Fran persze rögtön letámadta.

- Szia szerelmem, hogy vagy?

- Jól kicsim, épp téged akartalak látni! - Diego mosolya annyira igaznak tűnt és ez olyan volt, mintha egy kést döftek volna belém.

- Képzeld már szakítottam Marcoval, szóval ha tényleg komolyan gondoltad, akkor szívesen lennék a barátnőd! - Na már csak ez hiányzott. Most akkor mégis mi lesz így? Ha Diego összejön Frannal, akkor az esély hogy lebukunk, csak még nagyobb lesz.

- Igen? Ezt jó hallani. Nekem viszont most mennem kell, csak látni akartalak! - azzal Diego kisietett a kávézóból, én pedig rögtön utána. Igyekeztem észrevétlenül eltűnni a szemük elől.

- Diego várj meg! - kiáltottam utána, mire ő megfordult és átölelt.

- Hallottad igaz? Most mit csináljunk? Fran miattam még Marcoval is szakított, aki a legjobb barátom!

- Persze, hogy hallottam. Ha megtudja soha többet nem áll majd szóba velünk és összetörik a szíve. Jaj Diego, fogalmam sincs mi lesz most! - Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy valaki bizony meghallott minket.

- Ezt nem hiszem el! - megfordultunk és Camilát láttuk magunk előtt. Úgy tudtam, hogy úgyis le fogunk bukni, de hogy pont Francesca legjobb barátnője előtt?

- Cami, én ezt meg tudom magyarázni! - igyekeztem kitalálni valamit, de semmi sem jutott az eszembe.

- Mégis mit kell ezen magyarázni? Nem hiszem el, hogy képesek vagytok ezt tenni vele! Diegon nem csodálkozom, de te Angie Fran barátnője vagy!

- Tudom, hogy ez nem helyes, de Diegoval szeretjük egymást Camila.

- Na és mégis mire jó ez az egész játék?
- Hát mert tudtam hogy apám úgyse egyezne bele hogy agy nálam jóval idősebb nővel legyek és mivel apám kedveli Fran-t ezért jöttem össze vele. De mi tényleg nem akarjuk őt bántani, esküszöm Camila!
- Tudjátok mit? Nem beszélek erről Frannak, de nem miattatok, hanem miatta mert nem akarom, hogy szenvedjen. Viszont valamit jól jegyezzetek meg: Ha Fran csak egy könnycseppet is hullatni fog miattatok, azt nagyon meg fogjátok bánni!

11.rész

 Francesca

Miután megérkeztünk az étteremhez, egy kinti asztalnál helyet foglaltunk. Bevallom, egy kicsit ideges voltam. Még mindig nehezen hiszem el, hogy Diego tényleg engem akar. De nincs okom panaszkodni, sőt inkább örülnöm kéne, amiért végre összejött az, amire már egy ideje nagyon vágyom, ez pedig egy randi Diegoval. Igazából a randi csodás volt. Diego úriemberként viselkedett, ahogyan azt vártam is tőle. Minden tök jól ment egészen addig, míg újra elő nem hoztam az Angie témát.

- Tudod Diego, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt leszek majd veled egy igazi randin! - elmosolyodtam, amit ő viszonzott is.

- Igen én is nagyon örülök ennek a randinak Francesca, de tényleg! - újból csak a bizonytalanságot hallottam a hangjában, de azt hiszem ezt már kezdem megszokni.

- Tudom, hogy ezt nem most kéne megkérdeznem, de tényleg tudnom kell miért hívtál el engem? Hisz hallottam amit Angienek mondtál és elég komolyan beszéltél.

- Tudom és sajnálom, de meg kell értsd hogy össze voltam zavarodva. Viszont azt tudnod kell, hogy Angie és köztem soha nem volt és nem is lesz semmi. Akárhogy is volt, már tudom hogy csak te kellesz nekem. - úgy döntöttem muszáj hinnem neki, hisz tényleg engem választott és nem őt. A randi nagy részében csak csendesen ettük a vacsoránkat, csak néha szólaltunk meg. Na jó, nem egészen ilyen első randit képzeltem el vele, de legalább minden nyugodt volt és senki sem zavart minket. A vacsora végeztével Diego hazakísért.

- Ez csodálatos este volt, köszönöm neked! - nyomtam egy puszit az arcára, mire ő egy erőltetett mosollyal válaszolt.

- Igen szerintem is az volt. De most már mennem kell! - egy gyors csókot lehelt az ajkamra, majd haza is ment. Kicsit csalódottan érkeztem haza. A bátyám még ébren volt, feltehetően engem várt.

- Na, hogy ment a randid Diegoval?

- Hát elég furán. Teljesen összezavar, egyszerűen nem értem mégis mit akar tőlem!

- Ne aggódj húgi, biztos vagyok benne, hogy Diego egy rendes srác csak kicsit össze van zavarodva.

- Lehet, hogy igazad van. Na és te, mit csináltál ma?

- Hát próbáltunk a fiúkkal, aztán a bárba mentem és elénekeltem az új dalomat az egyik barátnődnek Ludmillának.

- Neked tetszik Ludmila?

- Nos, nem tudom talán. Mindegy ez most nem számít. A lényeg, hogy jó visszajelzést kaptam és nekem ez volt a lényeg! - végül annyiban maradt a dolog, bár szerény véleményem szerint a bátyámnak bejön Ludmila.

Violetta

Egy elég kínos szituáció kellős közepén voltam. Ott volt az apám, León és én. Bár tulajdonképpen teljesen ártatlan jelenet volt, hisz León nem csinált semmi rosszat azon kívül, hogy felmászott a szobámba, ami normális esetben életveszélyes feladat tud lenni. Azért titokban reménykedtem, hogy az apám nem fújja fel nagyon a dolgot.

- Violetta, elárulnád nekem mit keres ez a fiú a szobádban?

- A neve León apa és igazából csak engem akart látni, talán ez olyan nagy bűn?

- Igen uram, tudja szeretem a lányát és csak látni akartam őt! - az apám arcáról mindent le lehetett olvasni, csak épp a megértést nem.

- Szerelem? Ugyan már Violetta még csak 16 éves, neki legfeljebb az illatos tollak, meg a színes körömlakkok lehetnek a szerelmei!

- Te most viccelsz velem apa? Mégis hogy gondolhatod, hogy ezek egy tini lány legfőbb vágyai? Csak, hogy tudd a velem egykorú lányoknak már rég van barátjuk, csak nekem nem lehet, mert olyan maradi vagy!

- Akárhogy is, ez még mindig az én házam. Mondok neked valamit León: Ha még egyszer az engedélyem nélkül jössz ide, soha többé nem láthatod Violettát, megértetted?

- Természetesen uram. Akkor én most megyek is. Szia Vilu! - gyorsan rám mosolygott aztán el is ment. Belül tomboltam a dühtől. Mégis mit gondolt az apám, hogy megálltam egy ötéves gyerek szintjén vagy mi?

- Most boldog vagy? Remélem majd kicsattansz az örömtől, amiért megint sikerült leégetned engem valaki előtt! - mérgesen karba tettem a kezem, hátha észhez tér.

- Ne légy szemtelen Violetta!

- Apa, mikor fogod végre elfogadni, hogy már nem vagyok az a pici lány akit folyton pátyolgatni engem. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy barátom legyen aki meglátogasson engem.

- Amit mondtam megmondtam. Ha ez a fiú még egyszer idejön az engedélyem nélkül akkor soha többet nem találkozhatsz vele!

10.rész

 Diego Hernandez

Ma  van a randim Francesca-val és nem mondhatom, hogy nem vagyok ideges. Talán nem volt jó ötlet, én tényleg nem akarom őt megbántani, de Angiet sem akarom elveszíteni. Úgy döntöttem még a randi előtt meglátogatom Angiet, hogy egy kicsit megnyugodhassak. Szerencsére megadta a címét így sikeresen odataláltam. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy kinyissa.

- Diego, te mit keresel itt?

- Beszélni akartam veled. Nagyon ideges vagyok a randi miatt. Félek, hogy Fran valahogy rájön a dologra és szenvedni fog. Én tényleg nem akarom őt megbántani.

- Tudom, ahogy én sem. De már nem mondhatod le, az túlságosan feltűnő lenne. Ne aggódj minden rendben lesz! - elmosolyodott, amitől nekem is mosolyognom kellett.

- Akkor most megyek, de ne feledd, hogy mindennél jobban szeretlek.

- Én is szeretlek téged! - gyorsan megcsókoltuk egymást, majd elindultam Francescaért. Út közben végig azon kattogott az agyam, hogyan érjem el, hogy Francesca elhiggye amit mondok. Az lenne a legfontosabb, hogy megbízzon bennem, így talán nem fog gyanakodni. Mikor megérkeztem, becsengettem. Az idegességem még mindig nem múlt el és ha lehet csak még jobban kattogott az agyam.

- Szia Diego! - mikor Francesca kinyitotta az ajtót, teljesen ledermedtem. Bár csak rövid ideje ismerem, de talán még sosem láttam őt ilyen szépnek. Valósággal ragyogott az arca.

- Gyönyörű szép vagy! - nyögtem ki, ő pedig elmosolyodott.

- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki! - kinyújtottam felé a karom, ő pedig belém karolt és egyenesen az étterembe mentünk.

Violetta Castillo

Épp a szobámban vagyok és a naplómat írom. Egyfolytában csak León nevét vagyok képes leírni, újra és újra. Még soha nem voltam szerelmes ezért minden egyes pillanat annyira új nekem. 

Épp zártam volna a gondolataimat, mikor egy lágy dallamot hallottam meg az erkély felől.  Elmosolyodtam és kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre León állt az ajtóban. 

- Te hogy jutottál fel? - kérdeztem miközben kinéztem az erkélyről ami elég magasan volt. 

- Hiszed vagy sem de egy kötél csodákra képes! - emelte meg a kötelet, ami egyenesen a ház aljáig lelógott. 

- Remélem apa nem fogja észrevenni, különben kinyír minket. 

- Nyugodj meg. Most csak az a lényeg hogy együtt vagyunk! - megsimogatta az arcom, majd gyengéden megcsókolt. Azt hittem ez a pillanat sosem ér majd véget. Hát, alaposan tévedtem. 

- Violetta! - hallottam meg apa hangját a szobám ajtajának túloldalán. Na most mégis mit csináljunk? 

9.rész

 Violetta Castillo

A tegnapi napom egyszerűen csodásan sikerült. León és én piknikezni voltunk egy csodaszép parkban. És ha ez még mindig nem lenne elég, megkaptam életem első csókját is. Az egész nem volt több egy pillanatnál, számomra mégis a legcsodásabb dolog volt egész életemben. León nagyon gyengéd volt és ezt nagyon nagyra értékelem. Már alig várom, hogy újra láthassam őt. Sajnos apa nem épp úgy reagált a dologra, ahogy azt reméltem. Nem értem miért nem képes felfogni, hogy már nem vagyok kisgyerek? 

A reggelem átlagosan kezdődött: Egy kiadós reggeli után már mentem is dolgozni. A többiek Angie kivételével már ott voltak. Mikor Fran meglátott, rögtön a nyakamba vetette magát.

- Nahát, mi ez a nagy öröm? - kérdeztem és jó szorosan megöleltem.

- Képzeld, el sem fogod hinni mi történt. Diego azt mondta bejövök neki és elhívott randizni.

- Akkor ezért vagy úgy feldobva?

- Igen és nem. Valójában fogalmam sincs mit akarhat Diego valójában. Hallottam amikor azt mondta Angienek, hogy szerelmes belé, aztán egy nappal később össze akar jönni velem. Szerinted mégis mit tegyek? - sopánkodott, én viszont nem tudtam tanácsot adni neki. Nekem még sosem volt barátom, így nem tudom milyen az, mikor egy srác egyszerre akar téged és az egyik barátnődet. Azért remélem Diego nem fog szórakozni Frannal, mert ő egy nagyon kedves lány és nem szeretném ha bánkódna. Én is elmeséltem neki a tegnapi randit Leónnal, ettől Frannak még jobban meghoztam a kedvét a randijához, aminek nagyon örültem. Remélem neki is olyan jól fog sikerülni a randija, mint nekem.

További bejegyzések »

8.rész

Francesca Gavilan

Nagyon zavarba jöttem Diego csókjától. Bár tény, hogy ezt én is nagyon akartam, mégsem értettem miért érdeklem őt ennyire, mikor nemrég még azt mondta neki Angie tetszik. Mikor elhúzódtunk, lekevertem egy pofont.

- Megőrültél? Mégis mi a fenét csinálsz?

- Legalább ne tégy úgy, mintha te nem vágytál volna erre a csókra Francesca!

- Én még mindig nem értelek. Egyszer még azt mondod Angie tetszik, most meg már én kellek neked? Ne játssz az érzéseimmel, Diego!
- Ez egyáltalán nem játék! Értsd meg, hogy nekem te kellesz és nem pedig ő! - olyan hangsúllyal mondta az utolsó mondatát, mintha nem csak engem próbálna meggyőzni, hanem saját magát is és ez nagyon nem tetszett. Nem akarom, hogy csak azért legyen velem, mert vele nem lehet. - Akkor mit mondasz?
- Mégis mire?
- Hogy akarsz-e a barátnőm lenni?
- Erre most mit mondjak? Túl korai még erről beszélnünk! Egyébként is, mégis hogy hihetném el, hogy amit mondasz az tényleg igaz?
- Akkor mi lenne ha bebizonyítanám?
- Mégis hogyan?
- Gyere el velem randizni és akkor majd te is meglátod, hogy igazat beszélek!
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet!
- Ne kéresd már magad Francesca, csak mondj igent!
- Jól van, legyen! De ne bosszants már többet!
- Rendben, akkor holnapután este találkozunk! - mielőtt reagálhattam volna rá, már ott sem volt. Őszintén, nagyon bosszantott az egész. Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem Diego, mindenesetre jobb lesz vigyáznom vele.

Angeles Saramego

Másnap munkába menet azon gondolkodtam, mégis mihez kezdhetnék. Talán nem kellett volna elmondanom Diego-nak, hogy tetszik nekem. Nem akarom bonyolítani a dolgokat. Mikor megérkeztem a lányok már nagyban sutyorogtak és ha jól hallottam, ismét Francesca volt a téma.

- Violetta mi történt?

- Francesca Diego-val fog holnap randizni, ezt tárgyaltuk ki éppen. El tudod ezt hinni? Pedig nekem úgy tűnt, Diego nem érdeklődik iránta! - alig hittem a fülemnek. Mégis milyen játékot űz ez velem? Egyszer azt mondja én jövök be neki, utána már Frannal tervez randizni? Azt hiszem meg fogja kapni tőlem a magáét, ha találkozom vele. Úgy döntöttem burkoltan én is kifaggatom Francescat, hátha többet tudok meg a dologról.

- Szia Fran, hallottam, hogy holnap randid lesz!

- Igen, bár még mindig nem hiszem el. Főleg úgy. hogy előtte még te tetszettél neki. Szerinted ez nem furcsa?

- Honnan szeded, hogy tetszem neki?

- Nem vagyok süket, hallottam mikor beszéltetek. Szóval kár is tagadnod!

- Te hallgatóztál?

- Miért, te mit tettél volna a helyemben? Egyébként meg most nem ez a lényeg. Nem tudom milyen játékot űztök ti velem, de jobb lesz ha leállnátok! Egyébként ha tudni akarod, Diego tegnap megcsókolt és nagyon jó volt! - épp elég volt ennyi egy napra, erre ő még rá is tesz egy lapáttal. Őszintén, nem akartam már hallani se róla, sem pedig Francesca-ról. Inkább elkezdtem a munkával foglalkozni. Legalább azzal el tudtam terelni a gondolataimat az egészről. Úgy éreztem minden összeesküdött ellenem. Nem elég, hogy voltam olyan hülye és beleszerettem egy nálam jóval fiatalabb fiúba, de ez a fiú még hülyít is azzal, hogy szerelmes belém, miközben az egyik barátnőmnek is teszi a szépet. Mégis miféle viselkedés ez? Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, mikor Diego-ba botlottam, szó szerint.

- Te meg mégis mit keresel itt? - kérdeztem mérgesen és csípőre tettem a kezem.

- Angie figyelj, meg tudom magyarázni, oké?

- Mégis mit kellene? Hogy egész eddig átvertél és csak szórakoztál velem?

- Igen, elismerem nem volt szép, hogy hazudtam Francesca-nak, de csak kettőnkért tettem! - nem éppen erre a válaszra számítottam az tény is való.

- Várj, te most miről beszélsz?

- Csak azért akarok összejönni Francesca-val, hogy az apám végre leszálljon rólam és veled lehessek. Szeretlek Angie és nem akarlak elveszíteni! - nem tudtam mit válaszolni. A szívem egy része örömtáncot járt, ám a másik rettentően félt. Hisz ha Fran csak megsejti, akkor lőttek a barátságunknak és különben is, teljesen össze lesz törve.

- Mi lesz ha lebukunk? Francesca sosem bocsátja ezt meg nekünk!

- Ne aggódj, biztosíthatlak róla, hogy nem fogunk lebukni! - erre magához húzott és megcsókolt. Nem tudtam mi fog történni, de abban biztos voltam, hogy ez volt életem eddigi legjobb csókja.

7.rész

Violetta Castillo

Szerencsére az apám bocsánatot kért azért, amiért olyan goromba volt Leónnal. Furcsa, de nagyon sokat gondolok rá, pedig alig ismerem őt. Azt persze tudom, hogy jól néz ki és nagyon szép hangja van, de ennyi. Reménykedtem benne, hogy még látni fogom őt. Szerencsére ez a nap hamarabb eljött, mint gondoltam volna. Ugyanis bejött egy rendelés, méghozzá Leóntól. Nem haboztam megkérni Roberto-t, had vihessem ki én a megrendelést. Szerencsére belement, én pedig egyenesen a parkba száguldottam vele. 

- Éhen halok, hol van már a kaja? - hallottam mag Maxi hangját. Ő Naty barátja és egyben az együttes dobosa is. Kicsit megigazítottam a hajam és a ruhámat, majd odasétáltam hozzájuk.

- Sziasztok srácok, már meg is hoztam a szendvicseket! - köszöntem nekik, ők pedig egy halvány mosollyal válaszoltak.

- Nahát, a kis Violetta, gyors mint mindig! - dicsért meg Broduey, majd elvette tőlem a szendvicseket. Igazán kedvesek voltak, én viszont csak Leónt figyeltem. Valószínűleg észrevette, mert megvillantotta a mosolyát.

- Nincs kedved meghallgatni az új dalunkat? Most készült el és szükségünk van a véleményre.

- Persze, szívesen meghallgatom! - elmosolyodtam, mire ők belekezdtek a dalba. Nagyon jól szóltak együtt, én pedig élveztem a dalt. A címe Cuando Me Voy és egy ütős kis szerelmes dal. Nagyon élveztem, de sajnos eszembe jutott, hogy vissza kell mennem.

- Srácok, nagyon szuper volt a dal, de nekem most mennem kell, különben ki fognak rúgni!

- Violetta, várj még egy kicsit! - a srácok kettesben hagytak minket.

- León, tényleg sietnem kell!

- Mi lenne, ha holnap elmennék piknikezni? Van kedved?

- Te most randira hívsz engem?

- Tulajdonképpen igen!

- Rendben, elmegyek veled. De most már tényleg mennem kell! - elmosolyodtam, majd visszamentem dolgozni. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy León és én randizni fogunk.

Francesca Gavilan

Borzasztó érzés volt végighallgatni Diego és Angie beszélgetését. Úgy éreztem, mintha valami keménnyel fejbe vágtak volna. Nem bírtam tovább és mikor ők ketten abba hagyták a beszélgetést, sírva kiszaladtam a kávézóból. Nem tudom hogy is hihettem azt, hogy Diego-t akár egy kicsit is érdekelném. Fájt a tudat, hogy neki inkább Angie tetszik, mint én pedig ő abszolút nem illik hozzá. Igyekeztem nem erre gondolni, de sajnos hiába. Időközben hazaértem és igyekeztem rendbe tenni magamat, hogy a bátyám ne láthassa, milyen ramaty állapotban vagyok. 

- Húgi, már meg is jöttél? Te meg miért sírsz? - kérdezte aggodalmas ábrázattal, mire megráztam a fejemet.

- Nem szeretnék erről beszélni! Talán majd később elmondom!

- Ragaszkodom hozzá, hogy elmond! Megbántott valaki? Ha igen csak szólj és majd én elintézem.

- Ne aggódj, nem történt semmi rossz, csak elég érzékeny vagyok mostanában! Jó testvér vagy! - elmosolyodtam és bementem a szobámba. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, hogy valahogy elfelejthessem ezt az egészet. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom elfogadni a helyzetet és pozitívan szemlélni a dolgokat. Elvégre nem dőlhet össze a világ csak azért, mert valaki visszautasított. Addig gondolkodtam, míg elnyomott az álom. 

Mikor felébredtem, a bátyám ott ült az ágyam szélénél.

- Húgi, egy srác van itt és épp téged keres!

- Egy srác? - ez nagyon különös volt. Marco nem lehetett, elvégre őt Fede ismeri. Kikeltem az ágyból és az előszobába mentem. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem bosszúsan, mikor megláttam Diegot. Ő volt az utolsó, akit most látni akartam.

- Beszélnünk kell, méghozzá valami nagyon fontos dologról! - határozott volt, én pedig semmit sem értettem. A bátyám kettesben hagyott minket.

- Szerintem semmi szükség arra, hogy beszéljünk. Levágtam, hogy neked Angie tetszik szóval inkább vele kellene most lenned, nem pedig velem!

- Angie? Mégis honnan szedted ezt?

- Van két fülem, amivel hallottam a nagy vallomásotokat! Ha azért jöttél, hogy ezt megmagyarázd, akkor köszi, de nincs rá szükségem! - el akartam menni, de megragadta a karomat és közelebb húzott magához.

- Még nem fejeztem be, szóval leszel szíves meghallgatni. Igaz, tényleg tetszik Angie ezt nem tagadom. De vele sosem jöhetne össze a dolog, mert teljesen másképp gondolkodik mint én, plusz a nővérem lehetne!

- Nahát úgy látom gondolkodsz!

- Egyébként is, van valaki akit még nála is jobban akarok!

- Tényleg, na és ki az?

- Mintha nem tudnád! - sunyin elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt. Ennél nagyobb meglepetés még nem ért engem. Az egyik pillanatban még bevallja Angie.nek, hogy tetszik neki, a következőben pedig velem csókolózik? Mégis mi folyik itt? Nem volt időm logikusan gondolkodni, egyszerűen vágytam a csókjára. Annyi biztos volt, hogy meg kell majd magyaráznia, de az ráért, előtte ki akartam élvezni a pillanatot.

6.rész

Francesca Gavilan

Az egész este olyan csodálatos volt. Sikerült jobban megismernem Diego-t és a családját is. Olyan közvetlenek voltak velem, hogy úgy éreztem én is a családjuk része vagyok. Ettől csak még inkább reménykedtem abban, hogy Diego és én egy pár lehetünk. Hiszen ki ne akarna egy ilyen csodálatos pasival járni, mint ő? Addig beszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy lassan beesteledett. Bármennyire is szerettem volna maradni, sajnos mennem kellett haza.

- Köszönöm a vacsorát és örülök, hogy itt lehettem, de most már haza kell mennem, mert a bátyám már biztos nagyon aggódik miattam!

- Ugyan már, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat! Remélem legközelebb már a fiam barátnőjeként üdvözölhetlek újra! - nézett sokat mondónak Nicolas Diego-ra, aki inkább felajánlotta, hogy hazakísér. Nos, nem mondhatom, hogy nem örültem Nicolas azon kijelentésének, miszerint díjazná ha Diego és én egy pár lennénk. Már csak Diego-nak kellene valahogy belém szeretnie és minden tökéletes lenne. Út közben viszont Diego egy szót sem szólt hozzám és ez nagyon bántott.

- Az fáj amit apukád mondott? - kérdeztem, mire hirtelen megállt.

- Nézd, remélem nem értetted félre! Tudod, én nem akarlak téged megbántani, mert tényleg egy fantasztikus lány vagy, de én... - mielőtt bármit is mondhatott volna, sikeresen belé fojtottam a szót.

- Diego, szeretlek! Vagyis, mióta csak megismertelek, csak te jársz a fejemben, érted? Tudom, hogy ez őrültség, de ez van!

- Sajnálom, de az a helyzet, hogy én valaki mást szeretek! - azzal fogta magát és ott hagyott. Nagyon bántott, hogy át se gondolta amit mondtam neki és rögtön lerázott. Pedig én őszinte voltam hozzá. Csalódottan bújtam ágyba azzal a tudattal, hogy sokkal távolabb kerültem a célomtól, mint az reméltem.

Másnap szomorúan mentem be dolgozni. Képtelen voltam a munkámra koncentrálni, egyre csak Diego visszautasítása járt a fejemben. A többiek persze észrevették a dolgot és faggatni kezdtek.

- Fran, miért vagy ilyen lehangolt? - kérdezte Camilla, mire belekezdtem a mesébe és töviről hegyire elmondtam neki mindent.

- Azt mondtam, hogy szeretem, de mintha nem is érdekelte volna, érted? Annyira csalódott vagyok! - erre Camilla csak bosszúsan megrázta a fejét. Sejtettem, hogy ő nem fog nekem igazat adni.

- Fran, figyelj rám egy kicsit! Nem lehet senkinek sem három nap után szerelmet vallani, mert azzal csak elijeszted! Okosabb lett volna, ha ezt magadban tartod!

- De nem ment Camilla, érts már meg egy kicsit!

- És az meg van, hogy te még mindig Marco barátnője vagy? 

- Hiszen mondtam már neked, hogy szakítani fogok vele, szóval nem értem, mi ezzel a probléma? - Végszóra az emlegetett majom is megjelent és egy turmixot kért. Camilla kiszolgálta, én pedig igyekeztem kerülni a tekintetét. Közben Angie is megérkezett és mikor Diego meglátta őt, az arckifejezése megváltozott. Nagyon furcsák voltak nekem ezek ketten. Cami meg én elmentünk a raktárba gyümölcsökért, én azonban fél füllel az ajtóra tapadtam. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi van Angie és Diego között. Életem legrosszabb döntése volt ez.

- Diego, tegnap egész este csak azon gondolkodtam, amit mondtál nekem!

- Hogy tetszel nekem? Hisz megmondtad, hogy semmi esélyem, mert neked már van barátod!

- Hazudtam! Csak azért mondtam, mert megijedtem. Az igazság az, hogy te is nagyon tetszel nekem! - borzasztó érzés volt ezt hallani. Angie miért nem említette ezt nekem, mikor Diego-ról áradoztam? Nem tudtam mit tehettem volna, csak álltam ott tehetetlenül, miközben a szívem millió darabban hevert.